Szembeszél

...
Nő: - Miért nem kéred meg a kezem?
Férfi: - Melyiket, mire?
...
(Férfi Férjjel annak-élete egyik saját teré(be)n)/(Férfi Feleséggel annak-élete egyik saját teré(be)n)
(Férfi Feleséggel annak-élete egyik saját teré(be)n)/(Férfi Férjjel annak-élete egyik saját teré(be)n)
...
Férj: - Találkoztam egy férfival, akivel ha megcsalnál, felemelőnek érezném.
Feleség: - Találkoztam egy férfival, akivel ha megcsalnálak, büszkévé tennélek.
...
Férfi Feleségnek: - A férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. Igaz. A férfinak ott van a köldöke. (Amikor a köldökét nézi, rövidzárlat van.)
Férfi Férjnek: - A nő szívéhez nincs út. Igaz. A nő szíve mindenfelől megközelíthető. (Megszerezni nem lehet sehogyan sem. Megközelíteni bárhogyan, akárhogyan, valahogyan, mindenhogyan.)
...
Férfi: - Miért nem kéred meg a kezem?
Nő: - Melyiket, mire?
...

"Uraim És Asszonyok!
A nő az összes addigi havibaját havibájjá szeretné átélni, és persze még egy kicsit többet is, természetesen.
Tehát ha igazán jót akar a férfi, legyen legalább olyannyira kedves, kellemes, kiszámíthatatlan, kitartó, különleges mindenkor, legalább havonta, legalább egyszer-egyszer, - 's a többi - mint amilyen kedvetlen, kiszámítható, kósza, közönséges a "havibaj".
És mindig legalább egy kicsit jobban.
Mert Jó Az Neki Is.

Amen"

Ezért... Nem tettél semmit. Nem teszel semmit. Ez... Nem tesz semmit.

Nekidőlt. Az ajtó. Ott állt mellette. Nem volt érdekes. Fáradtság. Öröm. Nyugalom. Pillanat. Kopogás. Csend. Benn. Mosoly. Halkan. Szóval... 

Ismét egy barátnő, akivel ismeretlen az ismeretség.
Kezdettől végig.
Volt egy...
Volt...
Lett...
Van...
Lesz...
Már csak egy hiányzik.
Egy Barát.
Barátom.
Én.
(Ő)

...és fellelkesült.

Neki már akkor tavaszodni kezdett, amikor másnak még ősz volt...

Lassan, fokozatosan, majd hirtelen és váratlanul.

...már akkor felviharzott, amikor mások még a téli gondokkal voltak, gondolkodni és gondoskodni valókkal...

...hát végre tavasszal őszbe látott.

Mert felemelte szemét, pillantását és kedvét.

És elmosolyodott.

Mert... 

Mert ... barna volt, mély, színes, kavargó, gyümölcsös és melengetően, olykor szellősen és esekedősen... kedves és nyugtató, ... szőkés, kölykös, pelyhes, ... és fényes is, valahol, belülről.

...és csengett és szólt és mosolygott...

...és vad volt és cirógató és bőséges és nyugodt...

...titokzatos és ismerős...

És... jól volt, jól lett, jól van, jól lesz.

Ő.

Az Örök Kölyök.

A furfangos diák, a huncut vándor, a különös garabonciás ...

Útjára kelt.

... és emberré lett. 

Lassan, fokozatosan, majd hirtelen és váratlanul.

Titokban, igazán.

Rám akarja kenni a sikereket. Rám akarja fogni. Hogy én vegyem magamra. Hogy én vigyem el. A balhét. A szenzációt. A nagy hírt. A fantasztikusat. A páratlant. A váratlant. Hogy én legyek a médium. Hogy engem lepjen a média. Hogy kitüntetett legyek. Újság. Újdonság. Nagy ember. Hogy mögém álljon. Hogy elbújjon mögöttem. Hogy belém kapaszkodjon. Hogy nekem támaszkodjon. Hogy húzzon meg toljon engem. Hogy húzzam meg toljam. Hogy is ne! De-hogy! Ne, hát - nem! Ezért dolgoztam? Ezért munkálkodtam? Ezért gürcöltem? Ezért tettem-vettem, lótottam-futottam?; éjt nappallá téve meg látástól vakulásig? Persze. Mi? Hát, persze. Hogy majd ő. A nagy főnök. A szuper. A hiper. Az extra. Az ultra. Az igazán, a csúcs. Az exkluziv, az elit, az elvitathatatlan. A csodálatos, a gyönyörűséges, az elbűvölő. A zseniális, a felérhetetlen. Ah... Aha. Aha! Hogy majd futószalag! Én! Neki! Hogy így! Hagyján. Na, de hogy úgy is! Hogy rám lépjen, én emeljem, én vigyem el a...! Á. Hát mi vagyok én? Férfi vagyok? Kisember? "Szupi kis szaki"? "Szürke eminens"? Még nem is tudja kimondani. Helyesen, jól. Sosem mondott semmi ilyesmit. Hozzám se tud szólni. Hehe. Meg se tud szólítani rendesen. Hogy' is hív?...

- Jöjjön, maga kis...!

 - Sajnálatos módon szánalmasan hülye vagy - mondta. - Nem lehet téged sajnálni, mert szánalmas vagy. Szánni sem lehet, mert hülye vagy. És ezt is érted te... Ugyan. - Legyintett.
 - De - hallatszott a motyorgás, vagy inkább nyögés, de talán épp csak sóhaj - talán... még...
 - Mindegy - csapódott le.
 - Keselyű - suttogás.
 - Keserű - morgás.
 - Barom - hörgés.
 Néztem. Látta. Moccanatlanul. Megvonaglott a szeme. Pislantott.
 Kényszeredetten elvigyorodtam. Meglátta. Úgy tűnt, lehet, hogy rácsodálkozik.
 A felrándult vigyor hajnalenyhe mosoly lett.
 Komoly. 
 Verébcsapat csapkodott és viharzott belül a fejemben.
 Egy pillanatig...
 Szélesen rávidorultam.
 - Ámen.  
 - Hülye.
 - Felfedeztél - derengett az arcom felsóhajtó, fellélegző jókedélyben. - Köszönöm. 
 Elértette. 
 Remélem.
 - Ha te úgy...
 És rámnevettek a szemei, az orcái, az orra és az ajkai. De sejthetőleg még a homloka, az álla, a nyaka, sőt, a vállai is. 

 Így váltunk barátokká.

   ...
    ...
     ...